Egy falikép kapcsán

Az ebédlőnkben található a dédnagyapám I. világháborús - Olaszországban készült -  nagy faliképe, amelyen a parancsnokaitól elismerésként kapott díszes szalag is mementóként emlékeztet azokra a kegyetlen időkre, no meg dédnagyapám hősies helytállására. Dédnagyapám, Burlovics János ercsi születésű rác volt. Családfám összeállításakor, elődeim őshazájának kutatásakor sokáig nem tudtam megfejteni vezetéknevének jelentését. A Petrovics néven született Petőfi óta lett szélesebb körben ismert, hogy az "ics, vics" végződés magyarul valakinek a fiát jelenti (Petrovics=Péter fia). A Burlovics név esetében azonban sokáig nem jöttem rá, hogy a "Burlo" mit jelent. Mert ilyen keresztnév a délszláv népeknél nem létezik. Aztán egy anyakönyvi bejegyzésben véletlenül észrevettem, hogy "Burilovics" formában volt írva a név. A "Burilo" szó jelentésének nyomába eredtem. Így már lett "értelme" a névnek. Kiderült, hogy hercegovinai eredetű szó, és egy sajátos, háton hordott, fából készített vízhordó alkalmatosságot jelentett. Tehát valamilyen módon a vízhordáshoz köthető a családom ezen ága. A falikép szerint dédnagyapám a Piave folyó partján fotózkodott. Talán abból a folyóból is hordott vizet a szomjúságát oltandó, még akkor is, ha nem volt nála "burilo"...