Családi ismétlődések
"Fontos lenne meghallanunk, megértenünk a családi történetekben lezajló ismétlődéseket, hasonlóságokat, mert jobban átlátnánk a lelkünkben lejátszódó folyamatokat. A családok tele vannak ismétlődő helyzetekkel, nevekkel, számokkal.
Egyszer egy családfakészítésnél figyelmes lettem egy szinte kísérteties ismétlődésre. Az a személy, akinek készítettem a családfáját, félárván nőtt fel – mint dédapja. Őt is egy nagybácsi nevelte fel – mint dédapját. Mindkettőjük édesanyja ugyanazon településről származott. Egy fiú és egy lánytestvére volt – mint dédapjának. Hat gyermeke volt – mint dédapjának. Végül, de nem utolsó sorban: mindkettőjük neve egyforma volt.
Ugyancsak elgondolkodtató a következő eset, amelyet megismertem. Egy férfi gyermekkorában – a szülői tiltás ellenére – sokat forgatta apja puskáját. Egyszer véletlenül elsült a kezében a fegyver, és súlyosan megsebesítette barátját, aki nagy szerencsével túlélte a balesetet. A puskával játszó fiú azután egész életében szerette a fegyvereket, felnőttként ő maga is tartott otthon puskát. Öregkorában egy alkalommal unokája titokban kivette a helyéről a fegyvert, amely elsült és olyan súlyos sebet ejtett a gyermeken, hogy nem élte túl a tragédiát…
A család ismétlődő jellemzőit, körülményeit, helyzeteit (létszám, lakóhely, nevek, stb.) gyakran nem elegendő egy érdekes hasonlóságként szemlélni, mert sokszor ezek az azonosságok tragédiákkal, traumákkal is együtt járnak.
Egy példa a környezetemből az ismétlődő családtörténeti tragédiára. Egy fiatal férfi az 1930-as években egy verekedés közben szerzett sérülés következtében meghalt. A szerencsétlenül járt férfi fivérének unokája az 1990-es évek elején súlyos balesetet szenvedett, amelynek következtében elhunyt. Mindkettőjük sérülése ugyanazt a testrészt érte…
Egyszer szembesültem egy olyan történettel is, ahol az unoka tudat alatt már egészen korán osztozott a nagymamája sorsával. Másfél éves korában a nagymama szülei – az édesanyja döntése miatt – külön kezdtek el élni. Majdnem hetven én után ugyanez megtörtént másfél éves leányunokájával is. Elgondolkodtató párhuzam…
Öntudatlan családi visszatéréseket is találhatunk életünkben bizonyos településekre, vagy helyszínekre.
Évekkel ezelőtt megkért valaki, miszerint készítsem el a családfáját, azzal, hogy lehetőleg ne csak egyszerűen az egyes személyek neveinek kigyűjtését végezzem el. Azt szerette volna, hogy – amennyiben lehetséges – valamilyen érdekes családtörténetet is hámozzak ki a régi dokumentumokból. Szokás szerint minden tőlem telhetőt megtettem, és a kitartó munka eredményeképpen valóban ráakadtam egy megdöbbentő dologra. A családfáját megrendelő személy egyik felmenőjére rádőlt valaha egy nagy fa, amelynek következtében ott a helyszínen életét vesztette. Ez a hely pontosan ugyanaz a hely volt, amelyet az engem felkérő személy sok évtizeddel később építési telekként megvásárolt és házat épített rajta. Ez a párhuzam nemcsak engem lepett meg, hanem a családja múltját kutató személyt is…"
